Talán akad olyan, aki lemaradt idén januárban Liam Neeson legújabb filmjéről, a The Commuter - Nincs kiszállás című akció-thrillerről, mely méltatlan módon többnyire közepes értékeléseket kapott, holott egy pörgős és "agyalós" vagyis kifejezetten élvezetes színfolt az elmúlt évek "csihi-puhi" akcióinak sorában. Bár fél évvel a forgatás lezárulása előtt (2017 júniusában) Neeson szülinapi tortáján már 65 szál gyertya égett, a színész hihetetlenül jó formában tolta végig az akciókat. (Nem véletlen a mondás: "aki Hollywoodban jó hatvanas, az Közép-Európában rossz negyvenes".) A The Commuter mindenesetre ékes bizonyítéka ennek, hisz nem lehet panaszunk a jó öreg Neeson kondijára. Persze gyorsan hozzá kell tegyük: az akrobatikus verekedések terén azért lájtosabb a forgatókönyv, például a Taken filmekhez képest. 

A történet főhőse egy volt zsaru, Michael Woolrich (Liam Neeson) aki otthagyta a rendőrséget és 10 éve már egyszerű biztosítási és befektetési ügynökként éli életét. Pontosabban csak élné (feltételes módban), mert egy nap kirúgják állásából. Ezt követően -- mely a lehető legrosszabbkor esik meg vele, lévén, hogy gyermekei egyetemi továbbtanulására kéne épp áldoznia -- kétségbeesik és belemegy egy furcsa játékba. A vonaton ugyanis, melyen minden nap ingázik (commuter = ingázó) egy csinos nő keresi meg (Joanna, Vera Fermiga) azzal, hogy 100 ezer dollárért (mely az említett okokból épp nagyon jól jönne hősünknek) találjon meg valaki a szerelvényen. A nyomatékosabb motiváció kedvéért később a nő (miután már leszállt a vonatról) telefonon keresztül még meg is fenyegeti: ha nem hajtja végre feladatát, megölik a családját. Hősünk tehát kénytelen belemenni a dologba és nekiáll megkeresni egy gyanús személyt, aki egy táskával utazik és egy gyilkosság szemtanúja. A sztori idővel egyre bonyolódik és meglepő fordulatok után csattanóval ér véget.

A The Commuter nem az adrenalin-függő akciómániások filmje, akiknél a mozgalmasság a John Wick típusú moziknál kezdődik, (ahol percenként száz ember kinyírása a norma) sokkal inkább azoknak való, akik szeretik a rejtélyeket és ha a sztori az agyukat is megmozgatja (nem csak pupilláikat). Neeson aránylag keveset akciózik, aminek az is oka, hogy ezúttal nem egy kommandós szuperment alakít, hanem egy visszavonult, hétköznapi zsarut, akinek bizony nehézséget okoz egy 40 évvel fiatalabb FBI ügynök leverése. Ettől persze a film még hitelesebb is. Neeson azért így is bedobja magát: vannak verekedések, van lövöldözés és van vonat kisiklatás is (baromi látványos kivitelben). Apropo vonat! A történet szinte végig egy vonaton játszódik, melyen hősünk folyton keres valakit. Mindez joggal emlékeztet bennünket a 2014 -es Non-stop című akciófolyamra, mely szinte ugyanez pepitában, csak ott egy repülőn teszi mindezt. Azért hozzá kell tegyük: a két film hangulata nagy eltérő és az alapkonfliktus is teljesen más. 

A The Commuter egy pörgős és agyalós thriller, melyben könnyen azonosulhatunk a főhős, Michael helyzetével. Látjuk őt kétségbeesetten, családját féltve, hétköznapi figuraként, majd megélhetjük "átalakulását" és elszánt harcossá válását is, melynek segítségével végül megoldja az ügyet. Az öregedő Neeson persze már nem a régi, nyilván meglátszik rajta a kora, de természetesen vannak öreg zsaruk is (akik azért megőrzik kondijukat), így a hitelesség valójában nem sokat sérül. Élvezetes az, ahogyan összeáll fejében a kép és ahogyan kideríti: mi áll a háttérben. Szinte mellette vagyunk végig, vele gondolkodunk, érte szurkolunk. Értékelésünk: 4 csillag (80%).

A film MAFAB adatlapja itt olvasható

2018.07.27.(12:25)