Január végén került nyilvánosságra, hogy az amerikai filmakadémia milyen alkotásokat jelölt a március 4 -én megrendezésre kerülő 90. Oscar gála díjazásaira. Az esélyesek közt komoly eredményt mutathat fel a Get Out (Tűnj el), melyet a legjobb eredeti forgatókönyv, legjobb férfi főszereplő, legjobb rendező és a legjobb film kategóriákban is jelöltek. Ezzel az alig 38 éves, színes-bőrű Jordan Peele valódi bravúrt hatott végre, hiszen élete legelső munkájával rögtön óriási diadalt aratott. A kérdés csak az: valóban annyira jó film a Get Out, hogy 4 Oscart ér?

Nos, valóban nem rossz film: izgalmas, érdeklődést fenntartó, több szempontból is különleges, néhol valósággal sokkoló és még bizonyos társadalomkritikát, illetve faji kérdéseket is feszeget. Ugyanakkor alapvetően egy szimpla thrillerről (mások szerint horrorról) van szó, mely túl mélyen-szántó mondanivalót azért nem tud felmutatni (még ha sokan nagyon szeretnének is mindenfélét belemagyarázni).

Spoilerezéssel folytatva:

... a sztori valójában faék egyszerűségű: adott egy vidéki, világtól elzárt épületegyüttes (valahol Amerikában), ahol egy orvos-család él, mégpedig abból, hogy gazdag, ám beteg időseknek segítenek (jó pénzért), mégpedig egészségesek "beáldozásával". Fiatal, egészséges (többnyire fekete bőrű) ártatlanokat csalnak (vagy rabolnak) a farmra, ahol aztán hipnotizálják őket és műtétekkel "felhasználják" megrendelőik számára a szerveiket, idegrendszerüket. A biznisz jól pörög, a család láthatóan tollasodik. Ez a családi bűnszervezet veti ki hálóját a színes bőrű Chrisre is, akit a filmben Daniel Kaluuya alakít. A férfit elcsábítja a szépséges Rose Armitage (Allison Williams), majd elhívja a farmra, hogy néhány napot ott eltöltve bemutassa apucinak és anyucinak is. Mint később kiderül: számtalan fekete srácot hívott már el ide, akik sorra áldozatokká váltak. Ám Chris szerencsére ügyesebb a többieknél: rájön, hogy valami nem stimmel és szembeszáll fogva-tartóival. Nagyjából ennyi a sztori váza.

És most nézzük a pozitívumokat - negatívumokat. A rendezés mindvégig fenntartja a feszültséget és az érdeklődést, sőt a kezdetektől tapintható a normálistól eltérő, furcsa és szürrealitást sejtető légkör. Chris megérkezik a farmra, ahol percről percre érzi (egyre erősebben), hogy valami nincs rendjén: az alkalmazottak robotszerűen viselkednek, a háziak túl kedvesek, párjának öccse pedig szokatlanul agresszív. Tetézi az egészet, a vendégsereg megérkezése (fekete limuzinokon), akik bizalmaskodóan vizslatják és felbukkan köztük egy fekete férfi is, akit miután lefényképez úgy tesz, mintha kómából ébredne. Chris sejteni kezdi: itt nem mindenki ura önmagának. Ám a szörnyű összkép csak később és sajnos későn áll össze benne. 

Peele ügyesen adagolja a furcsaságokat, mesterien irányítja a párbeszédeket és szinte csepegteti az egyre erősödő feszültségforrásokat. Chris megtapasztalja a burkolt faji megkülönböztetést: először a farmra vezető úton, amikor az igazoltató rendőr az ő iratait is elkéri, pedig nem is ő vezetett, majd a farmon, amikor a "vendégek" úgy méricskélik, mint valami árucikket (hiszen annak is tartják, bár ezt még akkor nem tudja). Jó tehát a rendezés és kimagaslóan nagyot alakít Daniel Kaluuya is (aki különleges nevét ugandai felmenőitől kapta, bár ő maga Londonban született) ebben a filmben pedig nagyszerűen hozza a megtévesztett, sérült gyermekkorú, de lassan mindenen felül emelkedő áldozat karakterét. Hiteles az arcán látható változás, amikor megérti: menekülnie kell, elfogadva barátja, a telefonon segíteni akaró Rod tanácsát: ".. tűnj el!".

Ami mégis mérsékelt lelkesedésre inti az embert a filmmel kapcsolatban az néhány hitelességbeli apróság, például az a pszicho-maszlag, amit beadnak nekünk. Nem túl hiteles ugyanis, hogy a farmon high-tech műtőkben komplex agyműtéteket hajtanak végre embereken, melyek során valamit (?) eltávolítanak az agyból és ezzel másokat megmentenek. Mégis milyen orvosi beavatkozások, azok, amelyek által egyesek biorobotokká válnak, mások meg ettől meggyógyulnak? Kicsit tudományos halandzsa az egész, gyenge kivitelben. 

Aztán az is rontja az összhatást, hogy jelentős számú beavatott részese az üzletnek, (nem is túl leplezett formában) mégsem szivárog ki az egészről semmi. Megannyi tanú, több tucat látogató, rengeteg eltűnt személy és a hatóságok kicsit sem nyomoznak az ügyben. Nem túl profi az sem, ahogyan az áldozatokat hipnotizálja a doki felesége: elbeszélget velük, majd Chris esetében egy kávéscsészét és egy kávéskanalat vet be. A hangot hallva aztán elkábul a férfi. De ez még nem minden: valahányszor hallja a kávéscsésze és a kiskanál hangját, azonnal mozdulatlanná dermed. Mégis ki veszi ezt be 13 év felett? Infantilisen gagyi és "B" kategóriás. Gyengécske az is, hogy az összes odacsalt vagy elrabolt áldozat megfékezésére, a doktor 50 kilós fia van bevetve. Persze a harcművészet szakavatottja, de azért mégis. 

Ugyanakkor a Get Out nem rossz film, magával ragadja a nézőt a játékidő első 70 százalékában szaporodó rejtély és az utolsó 30 százalékban átélhető véres akciók sorozata. Ugyanakkor túl sok extrával nem szolgálat a történet: nincsenek nagyívű eszmefuttatások, nincs óriási színészi képességeket felvonultató játék, nincs mondanivaló, vagy új megközelítésekre ráébresztő végső katarzis. Egy egyszerű thriller, jó rendezéssel és Daniel Kaluuya átlag feletti színjátékával. Négy Oscart szerintünk nem ér, még akkor sem, ha az egészbe belelátunk valamiféle faji - etnikai prejudikációt és társadalmi konfliktust. Értékelésünk: 7 / 10.

A film MAFAB adatlapja itt olvasható!