Idén márciusban került a magyar mozikba a Roar Uthaug rendezte és Alicia Vikander nevével "fémjelzett" legújabb Tomb Raider film, mely kőkemény bírálatok és kritikák kereszttüzében kapott hideget-meleget egyaránt. Tény, hogy a 2001 -es Angelina Jolie sikertől (Lara Croft: Tomb Raider) és annak 2003 -as folytatásától (Lara Croft: Tomb Raider 2., Az élet bölcsője) meglehetősen elütő stílusú alkotás -- mely egyébként a korábbi sikerek előzménytörténete (és egy 2013-as videojáték adaptációja) -- valahogy letisztult, felhígított és akcióiban lecsupaszított "matiné version" benyomást kelt az emberben.

Az újszerűség érzése persze a főhősnő, Alicia Vikander személyénél kezdődik. Már a film előkészületei és szereplőválogatásai során elhangzott, hogy "talán nem egy 165 centis és 48 kilós leánykával kellene eljátszatni a videojáték-világ egyik legkeményebb női karakterének szerepét", de a készítők nem hallgattak a kritikus hangokra. Meg aztán kiadtak egy kommunikációt is: "Alicia Vikander kőkemény edzésbe kezd és felszed 3 kilo szín-izmot"! Wow. Három egész kilót (a 48-ra). Tehát edzésbe kezdett, a végeredmény viszont nem lett sokkal biztatóbb: továbbra is épp úgy nézett ki, mint egy törékeny, kikímélt gimnazista-lány. A film hihetősége itt azért picit sérült.

De az előzmény-történet azért jól össze lett rakva: láthatjuk a Croft pénzbirodalom örökös-nőjét biciklis futárként, boksz-edzéseken és egyszerű csajként a nagyvilágban. Aztán jön a geller: eltűnt apjának rejtélyes üzenete és a hölgy máris egy Japán felé tartó hajón találja magát. Beindul a sztori, melynek legnagyobb része egy lakatlan sziget ezer éves romjai közt játszódik, Indiana Jones -szerű jelenetek közepette. (Azt hiszem az India Jane megnevezése használata helyesebb volna.)

De akárhogyan is nézzük: nincsenek szédítő akciójelenetek, nagy verekedések vagy monumentális küzdelmek, a 2018-as Tom Raider éppen csak karcolja a mai akciófilmek elvárt szintjét, inkább kalandfilm (vagy még inkább kalandfilmecske), mely a keményebb Tomb Raider mozik matiné változatét hozza 14 év alattiakra szabva. Valahogy zsenge az egész. A folytatás persze így is borítékolt: Vikander kisasszony nagyon szeretné és a film vége is úgy lett kialakítva, hogy a "to be continued" biztosított. 

Ha a címben feltett kérdésre keressük a választ: nem könnyű az igazságot megtalálni. A bevételi adatokat tekintve például egyáltalán nem bukás az új rész. A 2001 -es első rész 274 millió dollárt hozott a Paramountnak, a 2003 -as második csak 156 milliót, ez a mostani pedig 273 milliónál tart. (Vagyis utolérte a legelső részt). Ha az IMDb és  a Rotten Tomatoes értékeléseit nézzük, akkor a 2018 -as rész beelőzi a két Angelina Jolie epizódot (igaz nem sokkal). Ha viszont a valódi értékét tesszük mérlegre: szerintünk nem éri el az eredeti filmek színvonalát. Például látványvilágában sehol nincs azokhoz és a sztori sem ér sokkal többet. Egyedül talán az egyszerűség az, ami javára írható. Értékelésünk: 2,5 csillag (50%), jóindulattal. 

A film MAFAB adatlapja ITT olvasható

2018.07.22(12:46)