Kenneth Branagh második Agatha Christie filmfeldolgozása, a Halál a Níluson ugyanúgy vegyes fogadtatásban részesült, mint 2017-ben a Gyilkosság az Orient expresszen. A negatív visszhangok elsősorban azt a rendezői koncepciót bírálják, mely Hercule Poirot legendás és ikonikus magánnyomozót újszerű jellemrajzzal ábrázolja, (némileg modernizálva a karaktert).

A kép forrása: link

Míg az 1976-ban elhunyt brit írónő eredeti Poirot figurája konzervatív, előkelősködő, elegáns, fegyverektől undorodó, ápolt, választékos modorú alacsony férfi, gondozott bajusszal, addig a Branagh által megjelenített karakter harciasabb, markánsabb jellem, aki fogékony a női szépségre, bátran használ fegyvereket és bajusza is inkább meseszerű, mintsem gondosan ápolt, ráadásul termete is inkább közepes, mint alacsony. (Kenneth Branagh 177 cm.) A kérdés csupán az: karakter-idegen e ez a megjelenítés és jót tesz e a figurának ez az új megközelítés. Az én válaszom, hogy Branagh Poirot -ja ugyanúgy érdekes és szórakoztató, mint mondjuk a David Suchet képviselte mainstream vonal. Suchet 26 éven keresztül (1987 és 2013 között) 70 alkalommal alakította a belga magándetektívet.

A film felvezető részei Poirot fiatalságáról szólnak, amikor az ifjú belga még az első világháború nyugati frontján szolgál (ravasz móson túljárva az ellenség eszén). Később megismerjük a karakter különböző oldalait: vonzódását a blues és jazz világához, nyugalomra vágyó énjét és kitartását, ha nyomozásról van szó. Kiderül az is, hogy miért kell arcát méretes bajusszal eltakarnia, mely magyarázatért Branagh a premier után kapott hideget-meleget is.

A Halál a Níluson rengeteg csodálatos felvétellel is megajándékoz bennünket: például az éjjeli Nílus látványával, a piramisok szépségével és Abu Simbel ikertemplomainak hatalmas kőszobraival, ahol több fontos jelenet is játszódik. Szerencsére kapunk mozgalmasságot is: van váratlanul lezuhanó kőszikla, féltékenységi jelenet botránnyal, szaladgálás a fedélzeten és nem mellesleg három rejtélyes haláleset. A film első negyedében látható erotikusan túlfűtött táncjelenet pedig (Emma Mackey és Armie Hammer alakításában) egyenesen azt az érzetet kelti bennünk, hogy egy Agatha Christie regény helyett egy modern akciófilm szex-jelenetének kosztümös felvezetőjében ragadtunk.

Ám ha valaki akciók sorozatára és izgalmas üldözős, verekedős, lövöldözős jelenetek tömkelegére számít, csalódni fog. A Halál a Níluson valójában egy viszonylag lassan kibontakozó krimi, az említett mai stílusú jelenetek dacára is. Itt az egyes karakterek felépítése, a motivációk megfejtése és a konfliktusok kibontása áll a középpontban. És ezt meg is adja nekünk a script.

Branagh filmje egyértelműen szenvedélyesebb, modernebb és mozgalmasabb, mint a korábbi Poirot nyomozások a filmvásznon éppen ezért talán nem csak a 40 feletti korosztályok számára lehet szórakoztató. Ami a Filmflash blog álláspontját illeti: nekünk bejött Branagh feldolgozása és Poirotja, sőt az épp szex-botránya miatt kiközösített Armie Hammer alakítása is tetszett. A film legjobbja azonban egyértelműen Gal Gadot, aki átütő és éteri szépség a vásznon egy nagyon sokszínű alakítással. A film nálunk 80%-os, szerintünk valódi flash élmény.

Filmflash blog

2021.04.15.10:01