A Kenneth Branagh rendezésével és főszereplésével készült 2017 -es krimi, melyet Agatha Christie 1934 -es, hasonló című regénye alapján készített el a 20th Century Fox, közepes lelkesedéssel talált fogadtatásra a világ mozijaiban. Az IMDb-n 80 ezer voksoló 6,7 pontra (67% -ra) értékelte, míg a Rotten Tomatoes -tól 57% -ot, a Metacritictől pedig 52% -ot kapott,  ami mindhárom esetben közepesnél alig jobb szintet jelent. 

Tény: a film látványvilága, története és színészeinek teljesítménye nem teszik Branagh "kísérletét" az évszázad filmjévé. Ami szerintünk mégis kiemelkedő, az helyszín és a Poirot-féle stílus, melyek afféle sajátos, archaikusan ódon atmoszférát és "ízt" kölcsönöznek a sztorihoz. Branagh bajszáról például a film végéig képtelenség levenni a szemünket, annyira egyedi és valószerűtlen. Ugyanakkor Hercule Poirot karakterének megidézése igenis sikeres és hihető. A belga származású, zseniális nyomozó viselkedése, stílusa illeszkedik a 30-as évekhez, mint ahogyan ideái, elvei is kidolgozottak. 

Poirot figuráját eddig a filmvásznon hatan alakították: Albert Finney, Peter Ustinov, David Suchet, Ian Holm, Tony Randall és Alfred Molina. Mindannyiuk játékában volt méltányolandó (nekünk Ustinov és Suchet volt a kedvencünk) ám Branagh sem marad el tőlük, sőt bizonyos dolgokban túl is szárnyalja őket. Például abban, ahogy belső válságait megéli a vásznon. Ami a többi szereplőt illeti: a film valóságos sztárparádét vonultat fel: meggyőző a gyönyörű Daisy Ridley játéka, nagyot alakít a 90-as évek szexikonja Michelle Pfeiffer és élvezetes a többiek szerepjátszása is, így Johnny Depp, Judi Dench illetve Penelope Cruz alakítása.

A történet nyilván Agatha Christie (1890-1976) fantáziáját dicséri, de a rendezés sem rossz, ami ezt megvalósítja. Branagh ügyesen karakterizálja szereplőit, éppen annyit mutat belőlük, ami felkelti az érdeklődést irántuk, de nem teszi nyilvánvalóvá motivációikat. A végkifejletet nem látjuk, a meglepetések, fordulatok valóban váratlanok. Ugyanakkor több természetesség, több egyediség és az egyes karakterek színesebbé tétele egészen biztosan emelték volna a film értékét és élvezhetőségét. Jó a vonat (Orient expressz) kialakítása, belső luxusa és a szerelvény elakadásánál megmutatott háttér, mely hatalmas és havas hegyeivel furcsa már-már misztikus hátteret biztosítanak a cselekményhez. 

Nekem nagyon tetszett az igazi flash a filmben: Poirot "nagyjeleneteinek" sora, melyekben gondolkodott, fejtegetett és leleplezett miközben, meglepetést, dühöt mutatott és néhol eszmeiséget fogalmazott meg. Tetszettek a párbeszédek és 30-as évek eleganciáját idéző jelmezek, színek, hátterek is.

Nem tetszett az időnként felbukkanó mesterkéltség és a néhány XXI. századi elem, illetve a szereplők kicsit túl szegényes bemutatása (ami miatt valószínűleg Agatha Christie sem lenne elragadtatott, ha megnézte volna  a filmet). Ám a Gyilkosság az Orient expresszen így is egy élvezhető és érdekes alkotás a 30-as évek világába történő stílusos kiruccanással.

Értékelésünk: 6,5 / 10 pont

A film MAFAB adatlapja itt olvasható!