Tavaly február végén került a magyar mozikba a 2014 -ben nagy sikert aratott és a legtöbb nagy filmes oldalon máig népszerű (IMDb -n 7,3 pontot kapott) John Wick második epizódja. Újra Chad Stahelski ül a rendezői székben és természetesen újra Keanu Reeves játssza a főszerepet. Megint egy kőkemény akció-thrillert kapunk és ezúttal külön, kiemelten adózhatunk az időközben 53. évét is betöltő Reeves hihetetlen formája előtt. Rajta tényleg nem múlik semmi, hiszen szédületes, amit véghez visz ebben a filmben: villámgyors verekedések, élvezetes autós üldözések és az elmaradhatatlan mészárlások, pontos precíziós lövésekkel. Az egyik ilyen jelenetben 51 ember lő le (számoltuk)  többségüket éppen fejen találva.

Hogy mi a John Wick filmek sikerének titka? Szerintünk, az egyik maga Reeves és a csak neki jól álló mogorva, szótlan, vérprofi stílus, melyről óhatatlanul az jut eszünkbe: "ha tényleg vannak ilyen tagok a világban, akkor valószínűleg épp ilyenek lehetnek". A másik "titok" a Wick-filmek sajátos atmoszférája, a furcsa fekete-fehér-szürke világ, titokzatos alakjaival, alvilági fegyvereseivel, öltönyös bérgyilkosaival és azzal a ténnyel, hogy itt bizony mindenki profi gyilkológép. Az átlagember tátott szájú kíváncsisággal szemléli ezt a szürreális közeget, melyben a gazdagság kegyetlenséggel, vérrel, gyilkosságokkal, drága ruhákkal, villámgyors sportkocsikkal és automata fegyverekkel párosul. 

A John Wick 2 sztorija kevésbé eredeti, mint az első epizódé (a kutyámért és kocsimért mindenkit hazavágok überelhetetlen ars poetica ebben a műfajban), viszont az akciók száma, színvonala, kivitelezése meghatványozódott és Reeves is keményebben tolja. Kiemelkedő alakítást nyújt még a fő-fő maffiavezér szerepében Ian McShane (aki amúgy skót származású, mégis mindig olaszt játszatnak szegénnyel), erős kisugárzással megformálva a Wick -nek segítő, ám valójában a maffiának elkötelezett alvilági "királyt". Laurence Fishburne - bár nagy rajongója vagyok - ezúttal kicsit halványan és erőltetetten van jelen a történetben és többször előadott alvilági gúnykacaja is inkább a "kihagyhattátok volna gyerekek" kategória.

A John Wick második epizódja egy nagyon pörgős mozi, mely elejétől a végéig akciójelenetekkel van tele (gyakorlatilag egymást érik), így szinte csak kapkodjuk a fejünket és néha még pislogni is elfelejtünk. Ugyanakkor hiányzik a sztoriból a "nő" karaktere, aki szenvedélyt hozhatna a filmbe. A két hölgy: Claudia Gerini és Ruby Rose sajnos nem tudják betölteni az űrt, egyikük süketnéma bérgyilkosnő (Ruby Rose), másikuk pedig (Claudia Gerini) túl nyúlfarknyi szerepet kap ehhez.

Kicsit hiányérzetünk támad John Wick karakterének alaposabb megismerését illetően is, hiszen bár Reeeves többször is könnyes szemmel bámulja meghalt feleségének a fényképét, valójában ennél közelebb nem kerülünk természetének, múltjának és gyengeségeinek megfejtéséhez. Mégis valahogy működik az egész, elfogadjuk, hogy ez egy ilyen pali, vagyis szótlan, kőkemény, vérprofi és szó szerint mindenkit képes eltenni az útból. A filmet elsősorban akciómániásoknak és adrenalinfüggőknek ajánljuk, nem fognak csalódni. Értékelésünk: 7,5 / 10

A film MAFAB adatlapja itt olvasható!.